A Mezőberény
I. kerületi
Evangélikus
Templom
A mai Mezõberény
területe az 1711-es Szatmári békekötés idejére a megelõzõ
másfél század eseményei következtében teljes mértékben elnéptelenedett.
A
pusztaságként emlegetett Békés megye részét képezõ
terület, hûséges szolgálatáért a
császártól
báróságot kapott Harruckern György birtoka
lett.
Az osztrák származású birtokos igyekezett
benépesíteni a pusztaságot és ide hívogatta észak Magyarország szlovák,
a parciumi magyar, protestáns voltuk miatt
szorongatott lakosokat,
szabad földhasználatot és szabad vallásgyakorlatot ígért és adott az idetelepülõknek.
A Duna-Tisza közén élõ
és a francia-svájci határ tájáról Németországból a harmincéves háború kedvezõtlen békekötése után elmenekült német
bevándorlók elõször Hidas táján telepedtek
le,
majd átkelve a Dunán Harta-Soltvadkert
környékén
éltek. Itt a kalocsai érsekség zaklatásai és a földterület szûkössége
miatt újra elindultak. Harruckern hívására
egy részük
idejött a békési pusztára. A nagyobb rész Iklad
felé
indult, sõt egyre valószínûbb
az oroszországi Donyec medence szénbányáiba is e népes csoport egy
része
vándorolt el. (Õket telepítette Sztálin az Uralon túlra, õk alkotják ma a kétmilliós urali németséget!)
A Békésbe érkezõk
egy része protestáns, más része római katolikus. Kétféle elgondolást
ismerünk a
Mezõberényben 1723-tól letelepedõ
német származásúakkal kapcsolatban:
Az ideérkezõk
már
itt találták az evangélikus szlovákokat, akik már gyülekezetet
alkottak, és
hozzájuk csatlakoztak inkább, minthogy tovább mentek volna a gyulai vár
tövébe
katolikus vallású német származású sorstársaikkal. A másik elgondolás a
kor és
a báró gondolkodását tükrözi: A protestáns csoportot "ide csapta" a
Körösök
mocsarába, a katolikusokat elvitte a gyulai vár tövébe.
A megtelepülõk között a lutheri és kálvini reformáció tanítását vallók egyaránt voltak, a közös nemzetiségük és nyelvük miatt maradtak együtt és kapcsolódtak az ágostai hitvallást valló gyülekezetkez. Együtt tartották fenn egyházi közösségüket, nyelvi különbözõségük m
iatt bár egy templomba jártak, külön tartották istentiszteleteiket. Az egymást követõ lelkészek
nyilván mindkét nyelvet bírták. Dubovszky
András 1723-30-ig, Matthaei György
1730-1733-ig, Chovan Márton 1733-37-ig, Burian
Dániel 1737- 1745-ig a kétnyelvû
gyülekezet
pásztora.
1745. augusztus 15-én, Szentháromság
ünnepe utáni
9. vasárnapon a német származásúak külön lelkészt hívnak és iktatnak be
Walther Rudolf személyében, aki Darmstadtban
született és ez ideig a Tolna megyei gyülekezetekben végzett
szolgálatot. A két
gyülekezet továbbra is egy templomot tart fenn, melyet kihasználva a
megyei
vezetés figyelmetlenségét, 1766-ban újjáépít együtt. Természetesen ez
is torony
nélküli "patics" falú vályogból emelt imaház.
A német származásúak a szlovákok alkotta település-rész mellett délfelõl telepszenek le a magasabb vízjárásmentes részeken (Oltványkert, Mátyás király utca).
Elsõnek iskolát építenek a nevezett utcák keresztezõdésében! Itt lehetett a lelkészlakás is,
melynek telkét az 1900-as évek elején
adták el.
Templomépítésre az 1781. évi Türelmi Rendelet után igen nagy lendülettel készülnek. Adományokat gyûjtenek, Erdélyben erdõt vesznek, elmennek, kivágják, leúsztatják a Körösön a hatalmas szálfákat, a folyótól ökörfogatokkal vontatják a településre. Kézi szerszámokkal gondosan megmunkálják és ezekbõl a hatalmas fenyõfákból készül az áthidaló gerendázat. Az építéshez a téglát Csabáról szintén ökörfogattal szállítják a helyszínre.
(Az adományokról, a szállításról
megmaradtak a
feljegyzések).
1771. augusztusában új lelkészt
választanak Ochs Ferdinánd személyében,
aki a templomépítés kezdetén
Kassára, édesapja gyülekezetébe pályázik. Távozása után 1786-tól Oertel János Zakariás kerül az egyházközség
lelkészi
állásába, aki 50 évig végzi szolgálatát Mezõberényben.
A Templom a fiatal Oertel lelkészkedése
idején készül
el, 1788. ádventjén kerül használatbavételre, a belsõ
berendezése csak a következõ évben kerül
befejezésre.
A templom hossza 23 méter, belsõ magassága 8 méter, szélessége 15,5 méter, a torony magassága 26 méter.
A templom tömegét két rész alkotja: a
templomtest
és a templomtorony, melyek íves fallal kapcsolódnak egy
épületegységgé.
A
templom nyugati oldalán a földszinten négy
kisablakot,
az emeleten három nagy ablakot helyeztek el, itt középen egy bejárati
ajtót is
találunk. A keleti oldalon három kis és három nagy ablakot találunk. Az
emeleti
ablakok mindkét oldalon gazdag kiképzést kaptak. E motívumok a
copfstílus
jegyeit viselik magukon. A könyöklõpárkány
alatt kiemelt díszítést, ablakkötényt látunk. Ezeket a díszítéseket
vakolatból
képezték ki. Az emeleti ablakok téglalap alakúak és kosárívzáródásúak,
a
földszinti kisablakok négyzet alakúak.
A
templomtest sarokkiképzései domborúak, ez az építészeti megoldás a
barokkra jellemzõ. A
templom hátsó
része apsziskiképzést kapott, mely szabálytalan ötszög alakú.
Az apszis keleti és déli oldalán mindkét
ablaksor
eggyel kiegészül. A hátsó ajtó késõbb
készült,
nincs kõ ajtótokja, vészkijáratnak is
felfogható. Fölötte egy nagy ablak helyezkedik el. A nyugati falon és a
torony
alatt az ajtók tokja homokkõ és
mindenikben
olvasható az építés évszáma: 1789. A torony íves kapcsolódása a
templomtesthez
ritka megoldás templomépítészetünkben. Az íven a nagyablakok
díszítését követõ vakablak helyezkedik el
mindkét oldalon.
A tornyot vízszintes párkányok osztják
több
emeletre. A torony fõhomlokzati részén van
a
templom fõbejárata, az ajtótok homokkõ, az ajtószárnyak keményfából készültek,
a
kilincs és a zárpajzs míves kovácsmunka. A bejárat felett a díszítés
igen
gazdag és egy újra németül felfestett idézet emlékeztet Urunkra,
Ich bin
die Thür, so jemand durch
mich eigehet, der wird selig
werden, und wird
ein und ausgehen
und weide finden!
Joh.ev.10,9. A díszítést felülrõl
egy kiugró ívelt párkány zárja le, felette kosáríves ablak.
A második emelet lezárására egy ívelt
falrész épült
a toronyból kiindulva, mely a templomtornyot és a templomtestet
szervesen
összekapcsolja.
A tornyot változatos kiképzésû
sisak fedi, melyhez a példát a német barokk templomok sisakformái
adták, melyet
az órapárkány íve fokoz. A torony haranghoz hasonló formája különleges,
fölötte
egy négyzetes hasáb, majd egy csonkagúla
formával
folytatódik, követi egy hagymaszerû forma és végül egy kisebb gúlában végzõdik
A toronygombon zászló és csillag látható.
A torony zsindelyfedése a fennállása óta
mindig
állandó, a templomtetõ zsindelyezése 1944 õszén olyan súlyosan károsodott, hogy 1946-ban
mivel
zsindely beszerzésére nem volt mód nagyméretû
cserépre kényszerültek kicserélni. A nagy súlyt
a falak nehezen
viselték,
az ablakok felett komoly repedések jelentek meg, és lehetõség
is volt már zsindely beszerzésére, így 1984-ben ismét stílusához méltó
zsindelyfedést kapott a templomunk.
Atemplom belsejét a két oldalon elhelyezkedõ karzatokat tartó pillérek elhelyezése alkalmazkodik az ablakokhoz, illetve az oldalsó kijárathoz. A pilléreket vízszintes mennyezet köti össze a templom falával, egymással pedig nyújtott kosárív. A pillérek fölött található köténydíszítés felsõ része íves fejezetekkel nyer kiképzést. A mellvéd mezõit barokkos vonalú tükörmezõk tagolják, rajtuk vakolatból kiképzett, egyéni stílusjegyeket viselõ motívumok találhatók. Ezek a motívumok népcsoport fazekas
A templom belsõ
terének és az apszisnak a találkozásánál, valamint az apszis hátsó
szögletében
a pilléreket ismét
vakolatból kiképzett motívumok díszítik. Jellemzõ,
hogy ezeket a motívumokat is használja a
népcsoport
festve is, sõt ruházatára hímezve is.
A padok egyszerû kiképzést kaptak, harmonikusan
illeszkednek
a templom-belsõhöz. A templom belsõ tere sík mennyezettel fedett, az áthidaló
födém fenyõgerendákból készült, vakolt
felülettel. Középen öntöttvas csillár helyezkedik el, nagyünnepeken, esküvõkön gyertyák fénye ragyogja be a templomot.
A világítást hét kisebb csillár
elektromos égõi szolgáltatják. Ezeket a
csillárokat az
egyházközség 1955-ben a helyi lebontásra kerülõ
zsinagógából kapta a volt zsidó hitközség életben maradt tagjaitól
(Többek
életben maradását az is elõsegítette, hogy
még
a század elsõ évtizedeiben egyházközségünk
megkeresztelt tagjaivá lettek!)
A szószékoltár kõbõl
készült. Helyi mester, Philipp Neuschwender
építész tervezte.
Oszlopfõi azonosak a torony kompozita oszlopfõivel, az oszlopok kiképzése azonos a templombelsõ többi oszlopáva. A cibóriumon lévõ korona olyan kiképzést kapott, mint a bejárati ajtó feletti korona. A sok egyezõ megoldás mutatja, hogy egy tervezõje volt a templomnak. A szószékoltár hozzátartozik az apszishoz. Az oltárasztal íves, alacsony fallal kapcsolódik a felépítményhez. Az oltárasztaltól négyes oszlopköteg emelkedik kompozit fejezettel díszítve. Lapos pillérekkel folytatódik és a pillérek közé épült a baldahin.
Az oltárképet 1854-ben Orlai Petrics Soma
festette, aki a magyar történelmi festészet jeles alakja és helységünk
szülötte. A festmény témája: Jézus megáldja a gyermekeket.
Különlegessége, hogy a mûvész a gyermekarcokban az akkori lelkészek
gyermekeit örökítette meg (Pl. Jeszenszky Emma, a késõbbi Koren Pál
békéscsabai esperes neje, kinek unokája, Koren Emil budai esperes,
mindenkor szeretettel ismerte fel a szép kis arcot!) Az oltárképen
három stílus kifejezési módját láthatjuk: a neoreneszánsznak, a
barokknak és a neoklaszszikusnak, ezért eklektikusnak is mondhatjuk. A
festmény a reneszánsz kor jellemzõ szerkesztõ sajátosságát is
prezentálja, az u.n. háromszög-komponálást.
A háromszög csúcsában Jézus a fõalak,
a mellékalakok is egy - egy háromszögbe foglalhatók. A jelenet a szabad
természetben, emberi ábrázolásban mutatja be Jézust, az anyák és
gyermekek
legközvetlenebb emberi környezetében. E téma is újszerû
az oltárkép-festészetben. Festési technikája is a reneszánszra
emlékeztet. A
világos és sötét részek lágy átmenetet képeznek, színeiben is
egységesen
összefogott a festmény. Restaurálását 1921-ben Bálint Árpád festõmûvész
végezte, 1998 -ban pedig Fónád
Zoltán restaurátor.
A templom orgonáját
1796-ban Jozeph
Herotnik pesti mester készítette. Munkája a
megkötött
szerzõdés szerint a következõkbõl
állt: a korpusz (sípok és fujtató berendezés) elkészítése és
elhelyezése a szekrényben, játszóasztal
elkészítése kéz és lábpedál billentyûzettel
és regiszterekkel, ami az orgona
irányítószerve és az összekötõszerkezete.
A billentyûzet
elefántcsontból és ébenfából készült. Az orgona mechanikus szerkezetû.
A fafaragásokat a mester készítette,
aranyozásukra
1824-ben Georg Pummer
pesti
aranyozó mestert kérték fel.
Az orgona javítására 1840-ben került sor
elõször.1954-ben Szunyi
és Czirmai orgonaépítõ
mesterek végeztek felújítást. Ekkor átépítették és két manuálosra
bõvítették, valamint elektromos fújtatásúra
alakították át. Legutóbbi felújítása 2004-ben volt
Akeresztelõ medence keményfából
faragott, gazdagon díszített, mely magán viseli a copfstílus
jellegzetességeit,
mobilizálható, a gyülekezeti teremben tartott kereszteléseknél ugyanezt
a
medencét használjuk. A keresztelõ medence
ezüstözött tálján Jézus ígérete olvasható gót betûkkel,
német nyelven: Márk evangéliuma 16,16.
Az
egyházközségnek két harangja volt eredetileg. Petz
Gyula lelkész, aki 1853-1882-ig szolgált a
gyülekezetben és nevéhez fûzõdik az
oltárkép beszerzése, a paróchia építése,
négy
harangot rendelt a mezõberényi toronyba. A
harangok felszerelését és felavatását már
nem érte meg. (1882 év vége). Az elsõ
világháború idején három harangot be kellett
szolgáltatni, csak a 356 kg súlyú maradt
meg tûzjelzõ harangnak. 1921-ben pótoltak
a
hiányzó harangokból kettõt, de ezek nem
feleltek meg hangzásban a régi harang mellett, így 1923-ban lecserélték
az
újabb két harangot háromra. Nagyelentett a
harangok
megérkezése, négyes fogaton virág fûzérrel
díszítve szállították a vasútállomástól a templomig. Felszerelésük,
felavatásuk
1923. június 25-én volt. A második világháborúban újra veszteség érte a
szép
összhangzású állományt. Az l917-ben megmaradt régi harangot kellett
most
feláldozni háborús célra. Ma három harangunk van: a kisharang 97 kg súlyú, hangja f2. "felirata:" Jesus
Christus ist die Auferstehung
und Leben. Johannes
11.v.25." (Jézus Krisztus a feltámadás és az
élet). A középsõ harang súlya 236 kg,
hangja c2., felirata: Die
Liebe hoeret nimmer
auf.I.Kor.13.v.8. A nagy harang eredetileg 798 kg
súlyú
volt, az elektromos meghajtást nem bírta, megrepedt, ezért l984-ben át
kellett
öntetni, így veszített a súlyából cca.10 %-ot.
Hangja
f1. Felirata:Ehre
sei Gott in
der Hoehe! (Dicsõség a magasságban Istennek!)
Mi most jobban értékeljük ezt
harmonikusan szép
alkotást, mint a száz évvel ezelõtt éltek.
Kétszer is új
templom építését tervezték, mindegyik
alkalommal közbeszólt a háború. Az összegyûlt
pénz hadikölcsönkét elveszett, majd
gazdasági válság és újabb háború
akadályozta meg az új templom
építését. Nemcsak anyagi áldozatot jelentett a múlt század viharos
történelme.
Emberéletben is nagy volt a veszteség. Nem vált szükségessé nagyobb
templom
építése, ennek fenntartása is sok feladatot jelentett az elmúlt hatvan
évben.
1946-ban az összelõtt
zsindelytetõt kellett lecserélni, 1958-ban
a
falak külsõ javítását, a csatornázást, a
toronysisak állagmegóvását végeztette el a gyülekezet. A világítás
vezetékeinek cseréjét, az orgona villamosítását közben végeztették el.
1972-ben
külsõ-belsõ felújításra került sor.
1986-87 évben a kétszáz éves jubileumra készülve a legsürgetõbb
a tetõszerkezet felújítása, zsindelyezése
volt
a statikai állag megõrzése érdekében. A
salétromos falak is a lehetõségeknek megfelelõen felújításra kerültek. 2002-2003 évek a
teljes megújítást jelentették a templom számára. A talaj nedvessége
miatti
salétromosodás teljes felszámolása volt a
cél és így a templom megmentése a következõ
évszázadra. A felújítás során került
feltárásra egykori lelkészünk, Oertelás
sírja is.
A feladatok megoldása egymást követte: világítás korszerûsítése, fûtés beszerelése, oltárszószék restauráció, orgona felújítás. Az oltárrács teljes átépítésének költségét asszony testvéreink vállalták.Az egykori mechanikus toronyórát elektromos váltotta fel már az 1970-es években, modernizálására 2003-ban került sor.
A gyülekezet tagjai közül 1945-ben "malenkij robotra" hurcoltak el 562 fiatalt, akik
közül
53-an nem térhettek vissza. Rájuk és a második háborúban eltûntekre
emlékeztet a bejáratnál az 1986-ban elhelyezett emléktábla, valamint a 2004-ben a templomkertben felállított emlékoszlop
a
bányászlámpával, szintén erre a nyomorúságos eseményre hívja fel a
figyelmet.
Az utóbbi
hatvan év felújításai különösen fontosak voltak a templom és a
gyülekezet
életében egyaránt. A karbantartás minden generációnak feladata volt
és lesz a jövõben is. Urunk adja meg a lehetõségét,
hogy ez a templom még hosszú évtizedeken át
szolgáljon
ebben a városban.
A felújított templomban könyörögjünk
azért, hogy ne
csak külsõ, hanem belsõ
megújulása is legyen ennek a történelmi viharok által megpróbált, de
Isten kegyelmébõl mindeddig megtartott
gyülekezetnek!
"Szeret az Úr, azért
nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma!" Jer.Sir 3,22..