Templomunk


A Mezőberény I. kerületi

Evangélikus Templom

 

A mai Mezõberény területe az 1711-es Szatmári békekötés idejére a megelõzõ másfél század eseményei következtében teljes mértékben elnéptelenedett. A pusztaságként emlegetett Békés megye részét képezõ terület, hûséges szolgálatáért a császártól báróságot kapott Harruckern György birtoka lett.

Az osztrák származású birtokos igyekezett benépesíteni a pusztaságot és ide hívogatta észak Magyarország szlovák, a parciumi magyar, protestáns voltuk miatt szorongatott lakosokat, szabad földhasználatot és szabad vallásgyakorlatot ígért és adott az idetelepülõknek.

A Duna-Tisza közén élõ és a francia-svájci határ tájáról Németországból a harmincéves háború kedvezõtlen békekötése után elmenekült német bevándorlók elõször Hidas táján telepedtek le, majd átkelve a Dunán Harta-Soltvadkert környékén éltek. Itt a kalocsai érsekség zaklatásai és a földterület szûkössége miatt újra elindultak. Harruckern hívására egy részük idejött a békési pusztára. A nagyobb rész Iklad felé indult, sõt egyre valószínûbb az oroszországi Donyec medence szénbányáiba is e népes csoport egy része vándorolt el. (Õket telepítette Sztálin az Uralon túlra, õk alkotják ma a kétmilliós urali németséget!)

A Békésbe érkezõk egy része protestáns, más része római katolikus. Kétféle elgondolást ismerünk a Mezõberényben 1723-tól letelepedõ német származásúakkal kapcsolatban:

Az ideérkezõk már itt találták az evangélikus szlovákokat, akik már gyülekezetet alkottak, és hozzájuk csatlakoztak inkább, minthogy tovább mentek volna a gyulai vár tövébe katolikus vallású német származású sorstársaikkal. A másik elgondolás a kor és a báró gondolkodását tükrözi: A protestáns csoportot "ide csapta" a Körösök mocsarába, a katolikusokat elvitte a gyulai vár tövébe.

Adomány levélA megtelepülõk között a lutheri és kálvini reformáció tanítását vallók egyaránt voltak, a közös nemzetiségük és nyelvük miatt maradtak együtt és kapcsolódtak az ágostai hitvallást valló gyülekezetkez. Együtt tartották fenn egyházi közösségüket, nyelvi különbözõségük m

iatt bár egy templomba jártak, külön tartották istentiszteleteiket.  Az egymást követõ lelkészek

nyilván mindkét nyelvet bírták. Dubovszky András 1723-30-ig, Matthaei György 1730-1733-ig, Chovan Márton 1733-37-ig, Burian Dániel 1737- 1745-ig a kétnyelvû gyülekezet pásztora.

1745. augusztus 15-én, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapon a német származásúak külön lelkészt hívnak és iktatnak be Walther Rudolf személyében, aki Darmstadtban született és ez ideig a Tolna megyei gyülekezetekben végzett szolgálatot. A két gyülekezet továbbra is egy templomot tart fenn, melyet kihasználva a megyei vezetés figyelmetlenségét, 1766-ban újjáépít együtt. Természetesen ez is torony nélküli "patics" falú vályogból emelt imaház.

A  német származásúak a szlovákok alkotta település-rész mellett délfelõl telepszenek  le a magasabb vízjárásmentes részeken (Oltványkert, Mátyás király utca).

 

Elsõnek iskolát építenek a nevezett utcák keresztezõdésében! Itt lehetett a lelkészlakás is,

melynek telkét az 1900-as évek elején adták el.

Templomépítésre az 1781. évi Türelmi Rendelet után igen nagy lendülettel készülnek. Adományokat gyûjtenek, Erdélyben erdõt vesznek, elmennek, kivágják, leúsztatják a Körösön a hatalmas szálfákat, a folyótól ökörfogatokkal vontatják a településre. Kézi szerszámokkal gondosan megmunkálják és ezekbõl a hatalmas fenyõfákból készül az áthidaló gerendázat. Az építéshez a téglát Csabáról szintén ökörfogattal szállítják a helyszínre.

Adományozó okirat

(Az adományokról, a szállításról megmaradtak a feljegyzések).

1771. augusztusában új lelkészt választanak Ochs Ferdinánd személyében, aki a templomépítés kezdetén Kassára, édesapja gyülekezetébe pályázik. Távozása után 1786-tól Oertel János Zakariás kerül az egyházközség lelkészi állásába, aki 50 évig végzi szolgálatát Mezõberényben. A Templom a fiatal Oertel lelkészkedése idején készül el, 1788. ádventjén kerül használatbavételre, a belsõ berendezése csak a következõ évben kerül befejezésre.

A templom hossza 23 méter, belsõ magassága 8 méter, szélessége 15,5 méter, a torony magassága 26 méter.

A templom tömegét két rész alkotja: a templomtest és a templomtorony, melyek íves fallal kapcsolódnak egy épületegységgé. A templom nyugati oldalán a földszinten négy kisablakot, az emeleten három nagy ablakot helyeztek el, itt középen egy bejárati ajtót is találunk. A keleti oldalon három kis és három nagy ablakot találunk. Az emeleti ablakok mindkét oldalon gazdag kiképzést kaptak. E motívumok a copfstílus jegyeit viselik magukon. A könyöklõpárkány alatt kiemelt díszítést, ablakkötényt látunk. Ezeket a díszítéseket vakolatból képezték ki. Az emeleti ablakok téglalap alakúak és kosárívzáródásúak, a földszinti kisablakok négyzet alakúak.

 A templomtest sarokkiképzései domborúak, ez az építészeti megoldás a barokkra jellemzõ. A templom hátsó része apsziskiképzést kapott, mely szabálytalan ötszög alakú.

 

Az apszis keleti és déli oldalán mindkét ablaksor eggyel kiegészül. A hátsó ajtó késõbb készült, nincs ajtótokja, vészkijáratnak is felfogható. Fölötte egy nagy ablak helyezkedik el. A nyugati falon és a torony alatt az ajtók tokja homokkõ és mindenikben olvasható az építés évszáma: 1789. A torony íves kapcsolódása a templomtesthez ritka megoldás templomépítészetünkben. Az íven a nagyablakok díszítését követõ vakablak helyezkedik el mindkét oldalon.

A tornyot vízszintes párkányok osztják több emeletre. A torony fõhomlokzati részén van a templom fõbejárata, az ajtótok homokkõ, az ajtószárnyak keményfából készültek, a kilincs és a zárpajzs míves kovácsmunka. A bejárat felett a díszítés igen gazdag és egy újra németül felfestett idézet emlékeztet Urunkra,

          Jézus Krisztusra és õseink nyelv ére:

Ich bin die Thür, so jemand durch mich eigehet, der wird selig werden, und wird ein und ausgehen und weide finden! Joh.ev.10,9. A díszítést felülrõl egy kiugró ívelt párkány zárja le, felette kosáríves ablak.

A második emelet lezárására egy ívelt falrész épült a toronyból kiindulva, mely a templomtornyot és a templomtestet szervesen összekapcsolja.

A torony attika-emeletére került az utolsó emelet, mely a harangház. Az emelet oldalát pilaszterek díszítik lábazattal és fejezettel képzett egész és fél pillérekkel. A pilléreket kompozitfejezet díszíti. Az oszlopdíszítés az 1986-s felújítás során került vissza az eredeti állapotnak megfelelõen. A sarkok lekerekítettek, a pillérek között a faltükörben a harangház kosárív záródású zsalugáteres ablakok láthatóak. Az ablakok zárókõvel és könyöklõ párkánnyal vannak díszítve.

A tornyot változatos kiképzésû sisak fedi, melyhez a példát a német barokk templomok sisakformái adták, melyet az órapárkány íve fokoz. A torony haranghoz hasonló formája különleges, fölötte egy négyzetes hasáb, majd egy csonkagúla formával folytatódik, követi egy hagymaszerû forma és végül egy kisebb gúlában végzõdik A toronygombon zászló és csillag látható.

A torony zsindelyfedése a fennállása óta mindig állandó, a templomtetõ zsindelyezése 1944 õszén olyan súlyosan károsodott, hogy 1946-ban mivel zsindely beszerzésére nem volt mód nagyméretû cserépre kényszerültek kicserélni. A nagy súlyt

Templom baloldali homlokzat


a
falak nehezen viselték, az ablakok felett komoly repedések jelentek meg, és lehetõség is volt már zsindely beszerzésére, így 1984-ben ismét stílusához méltó zsindelyfedést kapott a templomunk.

 

Atemplom belsejét a két oldalon elhelyezkedõ karzatokat tartó pillérek elhelyezése alkalmazkodik az ablakokhoz, illetve az oldalsó kijárathoz. A pilléreket vízszintes mennyezet köti össze a templom falával, egymással pedig nyújtott kosárív. A pillérek fölött található köténydíszítés felsõ része íves fejezetekkel nyer kiképzést. A mellvéd mezõit barokkos vonalú tükörmezõk tagolják, rajtuk vakolatból kiképzett, egyéni stílusjegyeket viselõ motívumok találhatók. Ezek a motívumok népcsoport fazekas Templom belső

munkáin és festett bútorain is nyomon követhetõek.A két karzatot a torony felõl a kóruskarzat köti össze, ahol az orgona van. Eredetileg azonos volt a két oldalsó karzattal, de már az 1800-as évek elején az orgona bõvítésekor lebontották és így alakították ki az öntöttvas oszlopokon nyugvó orgonakarzatot. A mellvéd helyett öntöttvas korlátot helyeztek el. A karzatok ülése lépcsõzetes, faragott oszlopgerendákból, u.n. szélgerendából.

A templom belsõ terének és az apszisnak a találkozásánál, valamint az apszis hátsó szögletében a pilléreket  ismét vakolatból kiképzett motívumok díszítik. Jellemzõ, hogy ezeket a motívumokat is használja a népcsoport festve is, sõt ruházatára hímezve is.

 

 A padok egyszerû kiképzést kaptak, harmonikusan illeszkednek a templom-belsõhöz. A templom belsõ tere sík mennyezettel fedett, az áthidaló födém fenyõgerendákból készült, vakolt felülettel. Középen öntöttvas csillár helyezkedik el, nagyünnepeken, esküvõkön gyertyák fénye ragyogja be a templomot.

 Csillárok oszlopfőkkel

A világítást hét kisebb csillár elektromos égõi szolgáltatják. Ezeket a csillárokat az egyházközség 1955-ben a helyi lebontásra kerülõ zsinagógából kapta a volt zsidó hitközség életben maradt tagjaitól (Többek életben maradását az is elõsegítette, hogy még a század elsõ évtizedeiben egyházközségünk megkeresztelt tagjaivá lettek!)

A szószékoltár kõbõl készült. Helyi mester, Philipp Neuschwender építész tervezte.

Oszlopfõi azonosak a torony kompozita oszlopfõivel, az oszlopok kiképzése azonos a templombelsõ többi oszlopáva. A cibóriumon lévõ korona olyan kiképzést kapott, mint a bejárati ajtó feletti korona. A sok egyezõ megoldás mutatja, hogy egy tervezõje volt a templomnak. A szószékoltár hozzátartozik az apszishoz. Az oltárasztal íves, alacsony fallal kapcsolódik a felépítményhez. Az oltárasztaltól négyes oszlopköteg emelkedik kompozit fejezettel díszítve. Lapos pillérekkel folytatódik és a pillérek közé épült a baldahin.


Az egészet egy csigavonalú díszítõ tagozat zárja le, melyet egy háromszögbe zárt istenszemmotívum napsugárdíszítéssel zár le. A baldachinon a Szentlélek szimbóluma, a galamb található. A baldachin a zárókorona fölött mennyezetrózsával kapcsolódik az apszishoz. A szószékoltár 2004-ben nyerte vissza a restaurálás során eredeti színezését.
Az oltárképet 1854-ben Orlai Petrics Soma festette, aki a magyar történelmi festészet jeles alakja és helységünk szülötte. A festmény témája: Jézus megáldja a gyermekeket. Különlegessége, hogy a mûvész a gyermekarcokban az akkori lelkészek gyermekeit örökítette meg (Pl. Jeszenszky Emma, a késõbbi Koren Pál békéscsabai esperes neje, kinek unokája, Koren Emil budai esperes, mindenkor szeretettel ismerte fel a szép kis arcot!) Az oltárképen három stílus kifejezési módját láthatjuk: a neoreneszánsznak, a barokknak és a neoklaszszikusnak, ezért eklektikusnak is mondhatjuk. A festmény a reneszánsz kor jellemzõ szerkesztõ sajátosságát is prezentálja, az u.n. háromszög-komponálást. 

A háromszög csúcsában Jézus a fõalak, a mellékalakok is egy - egy háromszögbe foglalhatók. A jelenet a szabad természetben, emberi ábrázolásban mutatja be Jézust, az anyák és gyermekek legközvetlenebb emberi környezetében. E téma is újszerû az oltárkép-festészetben. Festési technikája is a reneszánszra emlékeztet. A világos és sötét részek lágy átmenetet képeznek, színeiben is egységesen összefogott a festmény. Restaurálását 1921-ben Bálint Árpád festõmûvész végezte, 1998 -ban pedig Fónád Zoltán restaurátor.

 

A templom orgonáját 1796-ban Jozeph Herotnik pesti mester készítette. Munkája a megkötött szerzõdés szerint a következõkbõl állt: a korpusz (sípok és fujtató berendezés) elkészítése és elhelyezése a szekrényben, játszóasztal elkészítése kéz és lábpedál billentyûzettel és regiszterekkel, ami az orgona irányítószerve és az összekötõszerkezete.

A billentyûzet elefántcsontból és ébenfából készült. Az orgona mechanikus szerkezetû. A fafaragásokat a mester készítette, aranyozásukra 1824-ben Georg Pummer pesti aranyozó mestert kérték fel.

Az orgona javítására 1840-ben került sor elõször.1954-ben Szunyi és Czirmai orgonaépítõ mesterek végeztek felújítást. Ekkor átépítették és két manuálosra bõvítették, valamint elektromos fújtatásúra alakították át. Legutóbbi felújítása 2004-ben volt

 

Akeresztelõ medence keményfából faragott, gazdagon díszített, mely magán viseli a copfstílus jellegzetességeit, mobilizálható, a gyülekezeti teremben tartott kereszteléseknél ugyanezt a medencét használjuk. A keresztelõ medence ezüstözött tálján Jézus ígérete olvasható gót betûkkel, német nyelven: Márk evangéliuma 16,16.

 

Az egyházközségnek két harangja volt eredetileg. Petz Gyula lelkész, aki 1853-1882-ig szolgált a gyülekezetben és nevéhez fûzõdik az oltárkép beszerzése, a paróchia építése, négy harangot rendelt a mezõberényi toronyba. A harangok felszerelését és felavatását már nem érte meg. (1882 év vége). Az elsõ világháború idején három harangot be kellett szolgáltatni, csak a 356 kg súlyú maradt meg tûzjelzõ harangnak. 1921-ben pótoltak a hiányzó harangokból kettõt, de ezek nem feleltek meg hangzásban a régi harang mellett, így 1923-ban lecserélték az újabb két harangot háromra. Nagyelentett a harangok megérkezése, négyes fogaton virág fûzérrel díszítve szállították a vasútállomástól a templomig. Felszerelésük, felavatásuk 1923. június 25-én volt. A második világháborúban újra veszteség érte a szép összhangzású állományt. Az l917-ben megmaradt régi harangot kellett most feláldozni háborús célra. Ma három harangunk van: a kisharang 97 kg súlyú, hangja f2. "felirata:" Jesus Christus ist die Auferstehung und Leben. Johannes 11.v.25." (Jézus Krisztus a feltámadás és az élet). A középsõ harang súlya 236 kg, hangja c2., felirata: Die Liebe hoeret nimmer auf.I.Kor.13.v.8. A nagy harang eredetileg 798 kg súlyú volt, az elektromos meghajtást nem bírta, megrepedt, ezért l984-ben át kellett öntetni, így veszített a súlyából cca.10 %-ot. Hangja f1. Felirata:Ehre sei Gott in der Hoehe! (Dicsõség a magasságban Istennek!) 

 
Őseink gyönyörû templomot építettek itt az egykori mocsaras pusztaságon, maguk nádfedeles kicsi házakban éltek, de Isten dicsõségére méltó, évszázadokra szóló hajlékot emeltek. Közben nagyot fejlõdött, változott a város a templom maradt a régi és olyan a város közepén mint egy ékszerdoboz. Így nevezte el évtizedekkel ezelõtt a gyülekezet lelkésze, Kún Kaiser József, aki 1945-tõl 1977-ig szolgált ebben a templomban. A zsindelytetõ visszaállítása után a város akkori vezetõje, Szûcs Lajos, is ezt a hasonlatot használta.

Mi most jobban értékeljük ezt harmonikusan szép alkotást, mint a száz évvel ezelõtt éltek.

 

Kétszer is új templom építését tervezték, mindegyik alkalommal közbeszólt a háború. Az összegyûlt pénz hadikölcsönkét elveszett, majd gazdasági válság és újabb háború akadályozta meg az új templom építését. Nemcsak anyagi áldozatot jelentett a múlt század viharos történelme. Emberéletben is nagy volt a veszteség. Nem vált szükségessé nagyobb templom építése, ennek fenntartása is sok feladatot jelentett az elmúlt hatvan évben.

1946-ban az összelõtt zsindelytetõt kellett lecserélni, 1958-ban a falak külsõ javítását, a csatornázást, a toronysisak állagmegóvását végeztette el a gyülekezet. A világítás vezetékeinek cseréjét, az orgona villamosítását közben végeztették el. 1972-ben külsõ-belsõ felújításra került sor. 1986-87 évben a kétszáz éves jubileumra készülve a legsürgetõbb a tetõszerkezet felújítása, zsindelyezése volt a statikai állag megõrzése érdekében. A salétromos falak is a lehetõségeknek megfelelõen felújításra kerültek. 2002-2003 évek a teljes megújítást jelentették a templom számára. A talaj nedvessége miatti salétromosodás teljes felszámolása volt a cél és így a templom megmentése a következõ évszázadra. A felújítás során került feltárásra egykori lelkészünk, Oertelás sírja is.

A feladatok megoldása egymást követte: világítás korszerûsítése, fûtés beszerelése, oltárszószék restauráció, orgona felújítás. Az oltárrács teljes átépítésének költségét asszony testvéreink vállalták.Az egykori mechanikus toronyórát elektromos váltotta fel már az 1970-es években, modernizálására 2003-ban került sor.

A gyülekezet tagjai közül 1945-ben "malenkij robotra" hurcoltak el 562 fiatalt, akik közül 53-an nem térhettek vissza. Rájuk és a második háborúban eltûntekre emlékeztet a bejáratnál az 1986-ban elhelyezett emléktábla, valamint a 2004-ben a templomkertben felállított emlékoszlop a bányászlámpával, szintén erre a nyomorúságos eseményre hívja fel a figyelmet.

 Az utóbbi hatvan év felújításai különösen fontosak voltak a templom és a gyülekezet életében egyaránt. A karbantartás minden generációnak feladata volt és lesz a jövõben is. Urunk adja meg a lehetõségét, hogy ez a templom még hosszú évtizedeken át szolgáljon ebben a városban.

A felújított templomban könyörögjünk azért, hogy ne csak külsõ, hanem belsõ megújulása is legyen ennek a történelmi viharok által megpróbált, de Isten kegyelmébõl mindeddig megtartott gyülekezetnek!


"Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma!" Jer.Sir 3,22..